„Két hengerrel ugyanaz a munka feleannyi rázkódással megy.” Ezt Gábor mondta, aki évek óta karbantartja a lencsecsiszoló gépünket. Aznap az élezőgép orsóját állította be, mert a szemüveglencsék pereme egy hete csorbán jött ki a szerszám alól. Leguggolt a burkolat mellé, hallgatta a hangot, aztán kikapcsolta a gépet, és közölte, hogy a baj nem a késsel van, hanem a rezgéssel. Ha egyetlen hajtás visz mindent, magyarázta, akkor minden apró egyenetlenség végigfut a szerkezeten, és a végén a lencse peremén jön ki. Én addig a szerszám kopására gyanakodtam, és már a cserén gondolkodtam. Fél óra múlva a lencse úgy jött ki a gépből, ahogy kell, tizedmilliméterre pontosan. Azóta másképp hallgatom a műhelyben a gépeket: nem azt figyelem, hogy mennek-e, hanem hogy milyen hangon mennek. Aki egyszer végigcsinálta ezt a fél órát, az soha többé nem hiszi el, hogy a rezgés pusztán kényelmi kérdés.
Ez a mondat aztán nyáron, egy egészen más gép mellett jutott eszembe újra.
Gábor a Péter Láncfűrész kínálatából szokta rendelni az alkatrészeket a gépeihez, és nyáron nekem is ezt ajánlotta. Van ugyanis egy hosszú, lejtős telkünk a falu szélén, és a régi kis traktorunk három éve nyögte rajta a füvet. Júliusban, amikor sűrű volt a szár, minden emelkedőnél lelassult, a kés hangja lement, és nekem kellett kivárni, míg visszapörög. Két óra nyírás után úgy szálltam le róla, mint aki egész délelőtt fúrógépet fogott. Amikor ezt elpanaszoltam neki, csak annyit mondott, nézzem meg, mit tud egy 2 hengeres fűnyíró traktor, mert az egészen más műfaj.
A traktoros oldalon rögtön szembejött egy PORTLAND H11713SD, Loncin kéthengeres motorral, 635 köbcentivel és 18,4 lóerővel. A vágószélesség 117 centiméter, a hajtás hidrohajtású nyomóolajozással, és gyárilag felkerült rá az elektromos késindítás meg a LED lámpa is. Az ára is megtalálható az online felületen ami ugyan egy komolyabb kiadást jelent, de legalább nem kellett találgatnom, mit kapok érte. A gépeket fotókkal és bemutató videókkal mutatják be, úgyhogy nem egy katalógusrajz alapján kellett döntenem, hanem láttam, hogyan néz ki a burkolat alatt a hajtás.
Ott vettem észre magamon, hogy ugyanazt csinálom, mint Gábor a műhelyben. Nem a lóerőt néztem elsőre, hanem azt, hogyan jár a motor terhelés alatt, mennyire egyenletesen adja le az erőt, és mit csinál a gép, amikor belefut egy sűrűbb foltba. A látszerészszakmában is így megy: a jó műszernél nem az a kérdés, hogy elvégzi-e a munkát, hanem hogy ugyanolyan pontosan végzi-e el a századik darabnál is, mint az elsőnél. Az egyenletesség sokkal többet ér, mint a nyers teljesítmény, és a vevő pont ezt veszi észre, még ha nem tudja is megfogalmazni. Egy 2 hengeres fűnyíró traktor sem attól jobb, hogy hangosabban dolgozik, hanem attól, hogy a terhelés nem rántja ki a ritmusából.
Írtam nekik a kérdéseimmel, és a telefonos visszahívás is működött, hétköznap kettő és négy óra között kerestek meg. Nem próbáltak rábeszélni a legdrágábbra sem, inkább végigkérdezték, mekkora a terület, milyen a lejtő, mennyi rajta a fa és mennyit áll a gép télen. A 2 hengeres fűnyíró traktor kategóriájában végül azért maradtam, mert a beszélgetés végén értettem, hogy miért drágább, és nem csak azt, hogy mennyivel. Ilyenkor derül ki, hogy a másik oldalon tényleg ért ahhoz, amit árul, vagy csak felolvassa az adatlapot. Nekem az utóbbi évekből épp ez hiányzott a legjobban, amikor gépet kerestem.
Azóta a hosszú telek nyírása nem küzdelem, hanem másfél óra, ami után nem fáj a csuklóm, és nem cseng a fülem. A rezgés az, ami elmarad, pontosan úgy, ahogy Gábor mondta az élezőgép mellett. Ha valaki a szemével dolgozik egész héten, annak hétvégén pont az a legnagyobb ajándék, hogy semmi nem remeg a keze alatt. A Péter Láncfűrész oldalára pedig azóta is visszanézek, mert az alkatrészek ott vannak, ha egyszer mégis kopni kezd valami a gépen.